Az utóbbi időszakban temetéseink egyre inkább a személyesség jegyében zajlanak, ami lehetőséget ad arra, hogy mélyebben kifejezzük az elhunyt iránti szeretetünket és tiszteletünket. Ennek ellenére a halál fogalma még mindig hatalmas súllyal nehezedik ránk

Temetési top 10 zeneválogatás - szemben az Egyesült Királysággal - idehaza még nem létezik, pedig segíthetne ledönteni a halállal kapcsolatos tabukat. A temetési szertartások az elmúlt évtizedek alatt egyre személyesebbé váltak, jóval több az egyedi igény és kívánság, miközben a változások ütemében és jellegében nagy a különbség a város és a vidék között. Cikkünkben többek között annak jártunk utána, milyen zenék szólnak manapság a temetéseken, mire nem gondol, aki hazaviszi az elhunyt hozzátartozója hamvait, illetve miért vannak kevesebben ma egy temetésen, mint harminc éve?

Folyamatosan változó és rohanó világban élünk, ahol a halál kérdése még mindig számos ember számára tabut jelent. Ugyanakkor egyre inkább megfigyelhető, hogy az elhunyt szeretteink emlékének megőrzésére való vágy felerősödik a hozzátartozók körében.

- állítja Palkovics Katalin, a Magyar Temetkezési Szolgáltatók Országos Szakegyesületének elnöke, aki szerint az utóbbi évtizedekben az elmúlásról való beszéd és gondolkodás egyre erősebb falakba ütközött. "Emiatt sokakat felkészületlenül ér a vég, pedig mindenkinek lehetne beleszólása abba, hogyan temessék el. Nem beszélve az anyagi vonatkozásokról: míg az idősebb generációknál jellemző volt, hogy előre gondolkodtak, és félretettek a saját temetésükre, ez ma már nem jellemző."

Egy friss kutatás adatai szerint a magyar lakosság körülbelül 70%-ának nincs félretett pénze a saját temetésére. Ez a felmérés, amely az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület (OTEI) megbízásából készült, rávilágít arra, hogy a magyarok temetkezési szokásai egyszerre tükrözik a hagyományokat, miközben folyamatos átalakuláson mennek keresztül. A kutatás eredményei és a szakmában dolgozók tapasztalatai alapján mélyebb betekintést nyerhetünk abba, mit is jelent mindez a gyakorlatban.

A legszembeötlőbb különbség az elmúlt évtizedekben és a napjainkban tartott temetési szertartások között: a létszám

- mondja Palkovics Katalin. A kilencvenes évek és a kétezres évek eleje során szinte elképzelhetetlen volt, hogy egy temetésen ne legyen legalább 150-200 résztvevő. Ma viszont a búcsúztatások általában csak a közeli családtagokra szorítkoznak.

Palkovics Katalin véleménye szerint a családszerkezet átalakulása, különösen a mozaikcsaládok terjedése, az egyik fő tényező, ami hozzájárul a helyzet romlásához. Emellett a pandémia is jelentős hatással volt a folyamatokra. A Covid időszaka új fordulatokat hozott: ekkor indult el a temetések online közvetítése, lehetővé téve, hogy a távoli rokonok és barátok is részt vehessenek a szertartáson, még ha fizikailag nem is voltak jelen. Manapság ez a gyakorlat még mindig létezik, bár már nem olyan hangsúlyosan, mint a világjárvány idején.

Egy másik fontos átalakulás a szolgáltatások terén az érzelmi támogatás iránti növekvő kereslet. Ilyenek például a személyre szabott tanácsadói szolgáltatások, a mentális egészségügyi programok, vagy akár a közösségi események, amelyek segítenek az embereknek kapcsolódni egymáshoz és megosztani tapasztalataikat.

Az emléktárgyak és emlékékszerek készítése, valamint az emlékfilmek vetítése egy különleges módja annak, hogy megőrizzük a számunkra fontos pillanatokat. Ezek a személyre szabott alkotások nem csupán tárgyak, hanem érzelmeket és emlékeket hordoznak magukban. Az emlékékszerek lehetnek egyedi tervezésű nyakláncok, gyűrűk vagy karkötők, amelyekben a viselője a legszebb emlékeket hordozza magán. Az emlékfilmek pedig lehetőséget adnak arra, hogy a legfontosabb eseményeket, mint például esküvőket, születésnapokat vagy családi összejöveteleket, életre keltsük újra, és megosszuk azokat a szeretteinkkel. Ezen alkotások révén az emlékek nem csupán múltbéli események maradnak, hanem folyamatosan részei lesznek a mindennapjainknak.

Tíz évvel ezelőtt ezek a megoldások még a különlegességek közé tartoztak, ám mára a megrendelések jelentős hányadában fellelhetők, különösen a nagyvárosi környezetben.

- Tedd különlegessé a szertartást! - hívja fel a figyelmet Novák Gergely, a Télizöld Kegyeleti Szolgálat egyik vezető munkatársa. Szavai szerint Budapesten a hozzátartozók sokkal fogékonyabbak az egyedi megoldásokra, míg a kisebb településeken a hagyományos rituálék továbbra is uralkodó szerepet játszanak.

Az emléktárgyak sokféle formát ölthetnek, például léteznek olyan nyakláncok, amelyek az elhunyt hamvait őrzik magukban, vagy ékszerek, amelyek az elhunyt ujjlenyomatát tartalmazzák. Különösen figyelemre méltó a hamvakból készült gyémánt, amely bár rendkívül költséges, mégis egyedi módot kínál az emlékek megőrzésére. Egy svájci vállalkozás foglalkozik ezzel a különleges szolgáltatással, és Palkovics Katalin megjegyzése szerint Magyarországon ez még mindig ritkaságnak számít, hiszen évente mindössze 10-12 ilyen ékszerre van kereslet.

De miért válnak egyre népszerűbbé ezek az érzelmi szolgáltatások?

Palkovics Katalin szerint a temetkezések érzelmi szempontból megváltozóban vannak: a halottkultusz helyett egyre inkább az emlékezetkultusz válik fontossá. Ez nem magyar sajátosság, világszerte megfigyelhető. "Keressük a kapaszkodókat, nem tudunk lezárni. A gyász vagy félig sikerül, vagy még úgy sem, ezért ragaszkodunk az ilyen tárgyakhoz" - teszi hozzá.

A modern világban egyre inkább megfigyelhető, hogy az emberek egyedi igényekkel és személyre szabott bánásmóddal szeretnék megélni a szertartásokat, ami sokkal bensőségesebbé teszi azokat. Palkovics szavaival élve, a jelenség jól tükrözi, hogy manapság egyre többen döntenek úgy, hogy megtekintik az elhunyt testét. "A mai társadalomban sok ember egészségügyi intézményekben távozik az élők sorából, így a hozzátartozóknak gyakran nincs lehetőségük a halál pillanatában mellette lenni. Ezért érthető, hogy sokan szeretnének búcsút venni a testtől, függetlenül attól, hogy hamvasztásos vagy koporsós temetést választanak." Az ilyen típusú búcsúzás lehetősége sokak számára fontos lépés a gyászfeldolgozás során.

Az elhunyt családja számos más módon is igyekszik személyesebbé tenni a temetési szertartást.

Érkeztek olyan különleges kérések is, amelyekkel a ravatalozó szertartását próbálták még személyesebbé tenni. Volt, aki azt kérte, hogy a ravatal mellett mindig friss, gőzölgő kávé várja a látogatókat, hiszen az elhunyt életének szerves része volt a kávézás öröme. Egy másik esetben pedig a megboldogult örök kedvenc cigarettájának lángja sosem hunyhatott ki a szertartás során. Emellett előfordult, hogy a hozzátartozók a ravatalozót az elhunyt legkedvesebb virágaival díszítették, akár jelentős összegeket is áldozva arra, hogy a búcsúzás valóban méltó és emlékezetes legyen.

Novák Gergely különleges igényei között számos egyedi kérés található. Gyakran előfordul, hogy a gyászolók kedvenc tárgyaikat szeretnék az elhunyttal együtt eltemetni, mint például egy rózsafüzér, amely a hitük szimbóluma, egy régi levél, ami szívük mélyéről fakadó emlékeket idéz fel, vagy egy közös fénykép, amely az együtt töltött időket örökíti meg. Ezek a személyes tárgyak nemcsak a búcsúzás pillanatát teszik még meghittebbé, hanem segítenek megőrizni az emlékeket is.

A már említett kutatás alapján a magyar társadalom mindössze 34%-ának fontos, hogy temetésük egyházi szertartásrend szerint zajlódjon. Itt azonban jelentős eltérések tapasztalhatók a főváros, nagyvárosok és kisebb települések között. Mohácson és környékén például a templomi temetések aránya megközelíti a 60%-ot - mondta el Walter József, a mohácsi Walter Temetkezés vezetője, aki egyaránt megfigyeli a csökkenő tendenciát is. Palkovics Katalin hangsúlyozta, hogy ennek egyik fő oka, hogy az egyházi temetések során a búcsúbeszédek gyakran kevésbé személyre szabottak, pedig ezek a beszédek a temetési szertartások középpontjában állnak. Az egész szertartásrend is sokkal kötöttebb. A református, evangélikus és baptista közösségek esetében már inkább megjelennek a személyes elemek, míg a katolikus hagyományokban ez a tendencia még nem annyira elterjedt.

A katolikus egyház hivatalosan nem engedélyezi a hamvak szórását vagy hazavitelét, ami számos embert arra ösztönözhet, hogy alternatív szertartásokat keressen. Ez a téma a társadalomban is megosztó, hiszen a magyar lakosság 31%-a támogatja a hamvak hazavitelét, míg 42%-uk határozottan ellenzi ezt a gyakorlatot. A természetbe való elhelyezést 37% elfogadhatónak tartja, míg 25% számára ez teljesen idegen és távol áll a megszokott hagyományoktól.

"A mi ügyfeleink közül százból, ha hárman szeretnék hazavinni a hamvakat, de mi igyekszünk lebeszélni erről őket elsősorban azért, mert számos, rosszul végződő történetről tudunk, amikor az illető hazavitte az urnát, ami végül a szekrény aljában vagy a szemétben végezte" - mondja Walter József, aki szerint fontos, hogy az elhunyt méltóságát megőrizzük.

Az vidéken is látszik, hogy az utóbbi években több lett a hamvasztás, de arányaiban még így is kevesebb, mint a nagyvárosokban.

A hamvak hazavitele újabb nehézségeket vet fel: egyrészt nem segíti elő a gyász feldolgozását, másrészt pedig az elhunyt barátainak és hozzátartozóinak is biztosítani kell a kegyeletük kifejezésének jogát. E jog mindenkit megillet, így az adott személy gyakorlatilag saját otthonában alakít ki egyfajta temetkezési helyet.

Palkovics Katalin szavaival élve, szeretném kifejezni a gondolataimat egyedi stílusban. Az innováció és a tudományos fejlődés területén végzett munkánk nem csupán feladat, hanem küldetés. Célunk, hogy a tudomány és a technológia révén formáljuk jövőnket, és egy fenntarthatóbb, sikeresebb társadalmat építsünk. Az együttműködés és a kreativitás kulcsfontosságúak abban, hogy közösen érjük el a kitűzött céljainkat. Hiszünk abban, hogy minden egyes lépés, amit az oktatásban és a kutatásban teszünk, hozzájárul a jövő nemzedékeinek jólétéhez.

"A jogszabályok ma már itthon is lehetővé teszik a hamvak levegőből vízbe szórását, valamint skandináv minta alapján nálunk is léteznek már emlékerdők, ahol az elhunyt hamvait lebomló urnában lehet elhelyezni" - teszi hozzá.

Az alternatív szertartások inkább külföldön fordulnak elő, ahol létezik például kriogenikus (fagyasztásos) eljárás, melyet elsősorban - bár nem kizárólag - orvostudományi célból végeznek. Az extrémitások közé tartozik az Egyesült Államokban elérhető űrkapszulás "temetkezés" is: ha valaki azt kéri a végakaratában, hogy egy Föld körüli pálya legyen a végső nyughelye, erre is van lehetőség. Palkovics szerint az ilyen szélsőséges szertartások a mi, közép-európai, konzervatív értékrendünk miatt valószínűleg nem tudnának meghonosodni Magyarországon.

Összességében megállapítható, hogy a fővárosok és nagyobb városok lakóinak temetkezési szokásai dinamikusabban változnak, mint a kisebb településeken, ahol a hagyományos, vallásos ceremóniák még mindig erősebb gyökerekkel bírnak. Itt a koporsós temetés továbbra is a legelterjedtebb forma. Palkovics Katalin rámutat arra is, hogy a kistelepüléseken a gyászra és a szertartásra szánt idő általában hosszabb, míg a városokban a temetkezési folyamatok gyorsabbak és rutinszerűbbek – ez a városi életstílus természetes következménye. Vidéken még ma is gyakoriak a temetések utáni halotti torok, amelyek a közösségi összetartozás és a gyász megélésének fontos elemei.

A roma temetések egyedi kulturális hagyományai még mindig megőrizték eredetiségüket az évek és évtizedek folyamán. Kiemelkedő jelentőséggel bír a temetés előtti virrasztás, amikor a hozzátartozók hosszan mellette maradnak, hogy tiszteletüket tegyék az elhunyt iránt. Ezen szertartások során nemcsak a gyász, hanem a halott iránti félelem is jelen van, ami a közösség tagjai közötti szorosabb kötelékek kialakulásához vezet. Az érzelmek megjelenése a roma temetéseken sokkal intenzívebb, a fájdalom és a düh kifejezése szabadabban történik, mint a többségi társadalomban. A szertartásokat gyakran kíséri élő zene, ami még inkább fokozza az esemény hangulatát, és szokás, hogy az elhunyt kedvenc tárgyait, mint például italát vagy cigarettáját, a koporsóba vagy a sírba helyezik, ezzel is tisztelegve emlékük előtt.

A temetésen szóló zenékkel kapcsolatban elmondható, hogy a kötöttebb, egyházi szertartások visszaszorulásával párhuzamosan egyre több a nem hagyományos zenei kérés - ezt a három megkérdezettből ketten is kiemelték. A várakozás alatt vagy a szertartás részeként egyre gyakrabban kérnek szerelmes vagy akár rock számot az elhunyt hozzátartozói, de a filmzenék vagy a lírai, hangszeres művek is gyakoriak. A hazai előadók közül Máté Péter Elmegyek című számát és Demjén Ferenctől a Honfoglalást kérik a legtöbben, de gyakran szólnak Zorán, Presser Gábor, Dés László, Ákos és Rúzsa Magdi számai is. A külföldiek közül Andrea Bocelli és Sarah Brightman duettje, valamint Celine Dion dalai a legnépszerűbbek.

Novák Gergely megjegyzi, hogy míg tíz évvel ezelőtt még meglehetősen szokatlan volt, hogy a családok maguk válasszák ki a zenei kíséretet, mára ez a folyamat szinte automatikus részévé vált az előkészületeknek. Hazánkban azonban, ellentétben az Egyesült Királysággal, még nem létezik egy hivatalos temetési toplista, pedig Palkovics Katalin szerint ez nagyban hozzájárulhatna a téma tabuként való kezelésének enyhítéséhez. Külön érdekesség, hogy itthon már létezik sírásóverseny, amely mára hungarikummá vált: nyolc éve folyamatosan megrendezik, és a nemzetközi érdeklődés is egyre nő, hiszen már külföldi versenyzők is részt vesznek rajta. "Kezdetben sokan csak viccnek tartották, de a szakmai jelentősége elvitathatatlan, különösen a munkavállalóink megbecsültsége szempontjából" - osztja meg Palkovics.