Miért választjuk a tyúkot a tányérunkon, szemben a sirállyal? Az okok mögött sok tényező áll, beleértve a kultúrát, a hagyományokat és a táplálkozási szokásokat. A tyúk gazdaságosan tenyészthető, könnyen elérhető és sokoldalúan felhasználható alapanyag, m

A tyúkhús a világ számos táján az élelmiszerfogyasztás egyik alappillére, hiszen egy átlagos amerikai évente körülbelül 45 kilogrammnyit fogyaszt belőle. Ez a háziasított szárnyas már évezredek óta társunk, és kultúránk szerves részét képezi. Érdekes módon azonban kevesen merengenek el azon, hogy milyen mélyen gyökerezik a tyúk az emberi történelemben és a mindennapi életben.

Mégis miért ez a madár lett a baromfik királya?

Az IFScience alaposan feltérképezte ezt a kérdést.

A házi tyúk története nem teljesen tisztázott, Charles Darwin mindenesetre a külső hasonlóságok, a viszonylagos szelídség és a faj változatossága miatt úgy vélte, hogy a Himalájától a Fülöp-szigetekig előforduló bankivatyúkból domesztikálták az emberek. A legújabb genetikai vizsgálatok inkább hibridizációra utalnak.

Egy 2008-ban készült tanulmány szerint a házi tyúkok mitokondriális és nukleáris genomjuk jelentős része a bankivatyúktól származik. Ugyanakkor bizonyos jellemzőik, például a sárgás bőrért felelős allél, egy rokonfajhoz, a szürke dzsungeltyúkhoz kapcsolódik. A csirkehús tenyésztésének és fogyasztásának eredete még mindig homályos: egyes zooarcheológiai kutatások azt mutatják, hogy ez a gyakorlat az Indus-völgyben indult el körülbelül i. e. 2000 táján, míg más források a háziasítás időpontját 1650 és 1250 közé teszik.

Ami biztos: a tyúkok és azok tojása a Római Birodalom idején már komoly népszerűségnek örvendtek, de a globális elterjedésükhöz és az alapvető élelmiszerré válásukhoz egészen a második világháborúig kellett várni. Ekkoriban a vörös húsok hiánya jelentősen felerősítette a csirkehús iránti keresletet, amely így egyre inkább a hétköznapi étrend szerves részévé vált.

A házi tyúk állattenyésztési és táplálkozási szempontból egyaránt előnyös állat. Egyrészt kistestű, korlátozott röpképességű és kevésbé intelligens, ami megkönnyíti kezelését - igaz, kognitív képességei sokkal jobbak, mint amit a többség feltételez. A legtöbb madár, például egy kifejezetten okos ezüstsirály megszelídítése ehhez képest nagyon nehéz folyamat lenne.

Egyes szakemberek ugyanakkor úgy gondolják,

Eredetileg a kakasviadalok iránti szenvedély hajtotta a háziasítást, nem pedig a táplálkozási szándék.

Az egyéb felhasználási lehetőségek csak később merültek fel.

Ugyan az idők során más madarakat is tartottak húsuk miatt, és ezeket esetenként ma is fogyasztják - elég a házi lúdra vagy galambra gondolni -, ezek messze nem olyan népszerűek, tenyésztésük pedig sokkal bonyolultabb. Esetükben például a mesterséges megtermékenyítés nem működik.

A tyúkok mellett szól az is, hogy húsuk rendkívül könnyen feldolgozható, sokféle ételben felhasználható, és remekül ízesíthető különböző fűszerekkel és aromákkal.