Para-Kovács Imre: Gazdasági és egyéb csodák című művében a szerző sajátos stílusban és szellemesen közelíti meg a gazdasági jelenségeket, felfedve azok rejtett összefüggéseit. A könyv nem csupán a számok és statisztikák világába kalauzol el, hanem felfedi

Semjén Béla miniszterelnök-helyettes izgatottan lép be a csillogó kormányablakba, ahol átveszi új személyi igazolványát. Hazatérve, a fürdőszobában, a kádban merül el a gondolataiban, és kísérletet tesz arra, hogy a vízen járjon, kíváncsian várva, sikerül-e megvalósítania ezt a különleges próbatételt.

Jócskán benne vagyunk az őszben, ami elméletileg azt jelentené, hogy a kormányzati munka dandárja leend, jövőre választás, már 200 nap sincs addig, bele kellene húzni, hiszen - mint azt a honi politika vezetésre szerződött eleitől halljuk nap mint nap - tulajdonképpen kész a nagy mű, Magyarország gazdasága szárnyal, és Orbán Viktor furfangos elméjének köszönhetően sorra leszakadtak rólunk az úgynevezett nyugati országok, a Németországnak nevezett terület, a Franciaországnak nevezett terület, és ha jó értelmeztem a legutóbb nyilvánosan hazudozó kakamatyi szavait: az egész Európai Unió romokban hever, csak nálunk van olcsó rezsi, nálunk nem hőzöngenek migránshordák a köztereken (hogy aztán hazatérve nyirkos barlangjaikba, jóízűen megegyék a Bibliát!), az EU-ban bezzeg megrekedt a gazdaság, egy helyben topognak, és hamarosan követeket küldenek a Karmelita-kolostorba, hogy a fényességes tekintetű miniszterelnökünk vegye át országaik irányítását, különben éhen vesznek még a tavasz beállta előtt.

A kormányzat majdnem hivatalos dokumentumot szerzett arról, hogy a Központi Statisztikai Hivatal munkatársai egy technikai hiba következtében sikeresen átpasszírozták a lakosság jelentős részét a szegénységi küszöb fölé. Azonban a hiba olyan nyilvánvalóvá vált, hogy a régióban mindenki, aki tud számolni háromig, rajtuk nevetett. Ezért korrekcióra szánták el magukat, de természetesen nem azért, mert felelőtlenül tévedtek, hanem mert éppen esedékes volt az éves felülvizsgálat. És - mit ad a sors!? - kiderült, hogy mégsem voltak tömegével olyan honfitársaink, akiknek a nettója nagyobb lett volna a bruttónál, hiszen az Adóhivatal, sok más jó szokása mellett, viszonylag ritkán térít vissza több adót, mint amennyit az adófizető ténylegesen befizetett.