"Vannak olyanok, akik félnek a sírhoz lépni, mert mindenki másképp éli meg a búcsú pillanatait."
Habár elhunyt szeretteinkre az év minden napján emlékezhetünk, és ehhez még egy gyertyát sem kell meggyújtanunk, november első két napján minden évben megtelnek a temetők és friss virágok kerülnek a sírokra. Halottak napja alkalmából bemutatjuk, milyen sokfélék lehetnek a különböző gyászkultúrák, valamint egy gyásztanácsadóval is beszélgettünk a gyász különböző formáiról.
Szent és üdvös gondolat a halottakért imádkozni, hogy a bűnöktől feloldassanak.
A Makkabeusok második könyvében, a 12. fejezet 46. versében található üzenet hangsúlyozza a hitvallás fontosságát és a remény megőrzését. A szöveg arra emlékeztet minket, hogy a halottakért való imádság és az áldozatok bemutatása nem csupán szokás, hanem a szeretet és a tisztelet kifejezése is. Ezen keresztül a közösség összetartása és az emlékek megőrzése válik lehetővé, így a családtagok és barátok még a halál után is kapcsolatban maradnak egymással. Az üzenet lényege, hogy a hit és az emlékezés ereje túlmutat az anyagi világ határain, és segít az embereknek a gyász feldolgozásában.
A keresztény közösségek napjainkban a purgatóriumban rekedt lelkekért, a szenvedő egyház tagjaiért emelnek fel imádságot. Ezek az emberek a haláluk után sem találták meg az üdvösségüket, és a tisztítótűzben szenvednek. Morbidnak tűnhet? Egy vajúdó nőt ábrázoló koporsóban eltemetett szülésznő talán kevésbé lenne az? Vagy egy szertartás keretében felaprított holttest, amelyet keselyűk elé dobálnak? Esetleg a másvilágra távozott szerettünk hónapok óta a konyhánkban ülő, bebalzsamozott földi maradványa? Halottak napján, manapság már függetlenül a vallási hovatartozástól, emlékezünk elhunyt szeretteinkre. Az, hogy ezt ki és hogyan teszi, és hogy egyáltalán megteszi-e éppen a mai napon, mindenki szíve joga – és attól is függ, milyen kulturális és családi hagyományokat követ. A gyász különböző formái a világ különböző részein annyira eltérőek lehetnek, hogy megjelenésük valóban változatos és sokszínű.
Nincs két egyforma veszteség, és nincs két ember, aki ugyanúgy gyászolna - mondta lapunknak Feketené Elise gyászterapeuta, aki polgári búcsúztatóként is évtizedek óta segíti a gyászoló családokat a veszteségeik feldolgozásában. A szakemberrel a gyász természetéről beszélgettünk, valamint a Magyarországon követett hagyományokkal egészítette ki a különböző gyászkultúrák felé vett kanyarjainkat.
"A temetőlátogatás ma is sokak számára megnyugvást ad. A sír rendben tartásával, a gyertya meggyújtásával egyfajta kapcsolatot teremthetünk azzal, aki már nincs köztünk. A rítus segít abban, hogy a gyász aktív maradjon - nem elfojtva, hanem méltósággal megélve. A sírhelyhez való visszatérés sokaknak adhat kapaszkodót. A virág, a gyertya, a sír rendbe tétele mind jelképes cselekedetek, amelyek segíthetnek a gyász feldolgozásában. Viszont vannak, akik nem tudnak, képtelenek vagy nem mernek kimenni a sírhoz."
