Schlögel üzenete a budapesti békecsúcsot megelőzően: aki valódi békét szeretne Oroszországgal, az ne felejtsen el megismerkedni a propaganda világával!

A Nyugat képtelensége Ukrajna megvédésére morális és stratégiai kudarc, miközben Moszkva háborús gépezete a civil lakosság megtörésére játszik - mondta a Tagesspiegelnek adott interjúban Karl Schlögel német történész. Szerinte az orosz hadsereg a fronton elbukott, de Putyin továbbra is az időt próbálja kihasználni, abban bízva, hogy Ukrajna és szövetségesei kifáradnak. A pacifizmus, amely nem nevezi meg az agresszort, Schlögel szerint "vak és erkölcstelen", miközben a Nyugat önámításba ringatja magát a "befagyasztott" konfliktus illúziójával. Európa - figyelmeztetett - valójában nem Ukrajnát, hanem saját szabadságát védi, és ha elengedi Kijev kezét, azzal saját biztonságát is feladja.

Karl Schlögel német történész szerint Ukrajna továbbra is hősiesen állja az orosz agressziót, miközben Moszkva katonai stratégiája a frontvonalakon kudarcot vallott. A Tagesspiegelnek adott interjúban a neves Kelet-Európa-szakértő azt mondta:

Putyin és tábornokai az időre játszanak, a társadalom és az ukrajnai civil lakosság fizikai, valamint morális kimerülésében bíznak.

A városok elleni folyamatos bombázások célja a pszichológiai terror, nem a katonai áttörés. "A fronton csak marginális területi nyereségeket értek el - a stratégia megbukott" - fogalmazott Schlögel, hozzátéve, hogy a háború kimenetele továbbra is nyitott, és Ukrajna létezése forog kockán.

A történész éles szavakkal kifogásolta a Nyugat passzivitását, különösen Európa vonakodását a katonai segítségnyújtás terén.

Schlögel véleménye szerint a legfontosabb kérdés napjainkban az, hogy miért nem tud a Nyugat megfelelő támogatást nyújtani Ukrajnának. "Miért nem alakították ki azonnal a háború kezdetén repüléstilalmi zónát? Most, hogy orosz drónok csapdába ejtik Lengyelországot, egyre inkább teret nyer a téma - de még mindig hiányzik a szükséges politikai eltökéltség" - nyilatkozta. A szakértő arra is rámutatott, hogy a fegyverszállítások késlekedése, különösen Németország döntése a Taurus típusú precíziós rakéták elutasításával, súlyos tévedésnek bizonyul, mivel Putyin nem az érvek alapján cselekszik, hanem a saját logikája szerint fokozza a feszültséget.

Nem azért tartózkodik a továbblépéstől, mert megfékezné magát, hanem mert úgy érzi, hogy még nem érkezett el az a pillanat, amikor készen áll a váltásra.

- fogalmazott.

A német belpolitikában egyre erősödő békepárti hangokat - köztük Sahra Wagenknecht mozgalmát - Schlögel álságosnak tartja. Úgy véli, azok,

Akik a békéről beszélnek anélkül, hogy felfednék az agresszort, azok olyan vak pacifisták, akik nem látják a valóságot. Az igazság megismerése és a felelősség felvállalása elengedhetetlen, ha valódi békéről szeretnénk szólni.

Történészként arra hívta fel a figyelmet, hogy a harmincas évek megbékélési politikája hozzájárult Hitler hatalomra jutásához.

Aki békét akar Oroszországgal, nézzen meg egy estét az orosz tévében" - mondta, utalva a moszkvai propaganda dehumanizáló és háborús hangvételére. Szerinte a pacifizmus akkor hiteles, ha nem keveri össze a támadást a védelemmel.

Schlögel megfogalmazása alapján Oroszország belső helyzete rendkívül ellentmondásos: miközben Moszkvában és Szentpéterváron az élet a megszokott kerékvágásban halad, a háború súlyos emberi áldozatokkal jár, több százezer halottat és sebesültet követelve. A társadalom jelentős része passzívan legitimálja a konfliktust, mivel nem kínálkozik alternatív politikai lehetőség, és a hatalom jól tudja, hol rejlenek a potenciális feszültségforrások. Ezért a nagyvárosokban elkerülik a kényszersorozást – inkább észak-koreai és más külföldi zsoldosok bevetésére támaszkodnak. Putyin ezzel a stratégiával próbálja minimalizálni a belső konfliktusokat, miközben médiamonopólium és félelem révén gyakorolja az irányítást az ország felett.

A történész véleménye alapján Putyin hatalma szorosan összefonódik a saját személyével, és nélküle valószínűtlen, hogy az általa kialakított rendszer fennmaradna.

Putyinizmus nem létezhet Putyin személye nélkül.

- hangoztatta, hangsúlyozva, hogy a rendszer alapvető célja nem más, mint a hatalom megőrzése minden lehetséges eszközzel. Éppen ezért alkalmazza a legkülönfélébb tényezőket - az olajárak ingadozásától kezdve a nemzetközi választások légköréig - saját legitimitásának alátámasztására. A Wagner-lázadás is jól tükrözte ezt a sebezhetőséget: Putyin még a "saját szövetségeseitől" sem érezheti magát teljesen védettnek.

Schlögel végül felhívta a figyelmet arra, hogy Európa ma már Ukrajnában védi a saját biztonságát.

A támogatás megszűnése, a politikai kiábrándultság és az a hamis képzet, hogy a konfliktus "megállítható", komoly önámításra utal.

"Ukrajna elhagyása egyenlő lenne Európa szabadságának feladásával" - fogalmazott, hozzátéve, hogy a háború kimenetele kiszámíthatatlan, de egy dolog biztos: "a kérdés, ki marad állva a végén, nem Kijevben vagy Moszkvában dől el, hanem a nyugati fővárosokban."